Új monitorok és műszerek sora várja a bevetést a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Neurológiai Klinikáján működő Epileptológiai Centrum videó EEG laboratóriumában. A csúcstechnológiás létesítmény néhány évvel ezelőtt még tudomány-fantasztikus filmbe illett volna, hiszen nem kevesebbet nyújt, mint az itt lévő betegek agyi tevékenységének 24 órás, valós időben történő megfigyelését a koponyán belül elhelyezett, úgynevezett intrakraniális elektródák használatával elvégzett EEG (iEEG) révén. 

A labor központi eleme a fél falat elfedő ultra nagy felbontású monitor, amelyen Dr. Tóth Márton az epilepsziás rohamok kibontakozását figyeli meg óriási részletgazdagsággal. A speciális tudást a középkori céhlegényekhez hasonlóan külföldről hazahozó egyetemi adjunktus ezek visszafejtése révén találja meg a bevett diagnosztikai módszerek elől sikeresen elrejtőző epilepsziás gócokat, amelyet ezután az Idegsebészeti Klinika sebészei eltávolítanak, meggyógyítva a rettegett, stigmatizáló betegséget. Eddig azonban hosszú utat kell megtenni mind a betegeknek, mind az ő meggyógyításukra törekvő orvosgárdának.

„Morbus sacer”: a szent betegség, avagy az istenek átka

Érdemes az alapoknál kezdeni. Az idegsejtek fokozott kisülésével járó, és így „rendszersokkot” okozó epilepsziát az agy egy hibás működésű területe, az úgynevezett epilepsziás góc okozza, amely újabb és újabb rohamokat vált ki. Az ismétlődés fontos ismérve a betegségnek, hiszen előfordulhatnak olyan epilepsziás rohamok is, amelyet külső hatás (például stroboszkóp), illetve súlyos betegség okoz, és amelyek szerencsére folytatás nélkül maradnak. Az epilepsziát okozó góc rengeteg okból alakulhat ki, és bár ezek egy része örökletes, illetve fejlődési rendellenesség, a súlyos balesetek és betegségek nyomán létrejövő végleges elváltozások és az azok által okozott epilepszia révén lényegében bárki veszélyeztetett lehet. 

A világ népességének mintegy egy százaléka – Magyarországon körülbelül 100 ezer ember – küzd a betegséggel, amely a közvetlen következményeken – a rohamok súlyos sérüléseket, extrém esetekben pedig szívleállást is okozhatnak – túl is óriási károkat okoz. „Pontos betegszámot azért nehéz mondani, mert az epilepszia mai napi stigmának számít, amelyet a benne szenvedők és családjuk is leplezni igyekszenek, hiszen a betegeket sokszor kirekeszti a társadalom” – mondja a betegség kezelésére szakosodott Dr. Tóth Márton, majd komor adatokat sorol. Az epilepsziával küzdők körében 25-ször gyakoribb az öngyilkosságok aránya, és nagyságrendekkel több a depressziós, nem kis mértékben a feléjük áradó bizalmatlanság és félelem miatt.

A jó hír az, hogy a ma már hagyományosnak számító módszerek révén a betegek 60-70 százalékát gyógyszeres kezelés révén tünetmentessé lehet tenni, és a fennmaradó betegek egy jó részét – magyar viszonylatban mintegy 3000-6000 főt – műtéti úton, a góc eltávolításával meg lehet gyógyítani. A rossz hír az, miközben az epilepsziás betegek száma nagyobbrészt változatlan, valamiért egyre több az olyan beteg, ahol a hagyományos diagnosztikai módszerekkel – elsősorban koponya MRI és PET, illetve a koponyára helyezett EEG – nem lehetséges a góc azonosítása. Itt lép be a képbe az intrakraniális EEG. 

Az eltűnt gócok nyomában

Az epilepsziának számos válfaja létezik annak függvényében, hogy a rohamokat okozó góc – avagy gócok – az agy melyik részén találhatóak. A gyógyszerrel nem kezelhető – úgynevezett gyógyszerrezisztens – fajták egyike a gyerekkori lázgörcsök nyomán kialakuló halántéklebenyi epilepszia, ahol a betegségért felelős gócot viszonylag könnyű megtalálni és eltávolítani. Az elmúlt évtized során azonban az epileptológusok világszerte azt tapasztalták, hogy ilyenből egyre kevesebb akad, és közben egyre jobban nő az MRI-vel biztonságosan nem kimutatható, többek között fejlődési rendellenesség által okozott esetek száma. 

Az orvostechnika fejlődése és az egyre sürgetőbb igény találkozása vezetett az iEEG-hez, amely a koponyán belül elhelyezett elektródák révén valós időben és óriási részletgazdagsággal figyeli meg az agy működését és a rohamok lefolyásának menetét. A képzett orvos a folyamat visszafejtése révén képes megtalálni az MRI és a PET vizsgálatok során rejtve maradt gócokat, amelyeket aztán műtéti úton el lehet távolítani. Jelenleg legalább ezer olyan beteg lehet Magyarországon, akiknél a hagyományos módszerekkel nem lehet biztonságosan kijelölni a góc helyét, ám az iEEG segítségével jó eséllyel (70-75%) műtétre lehet bocsátani.

A leírva egyszerűen hangzó módszerhez természetesen óriási szakmai tudás és rendkívül fejlett műszerállomány szükséges, hiszen azon túl, hogy a beteg koponyájába elektródákat kell elhelyezni, ezeket több napon, akár héten keresztül is bent kell tartani, mivel a góc megtalálásához a rohamok tanulmányozása szükséges – paradox módon a nagyobb rohamgyakoriság itt előnyt jelent. 

A beavatkozást csak az epilepszia kezelésére szakosodott centrumokban lehet elvégezni, ebből Magyarországon kettő akad, Budapesten és Pécsett. Az eljárás egyik korábbi, úgynevezett szubdurális válfaját először az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben (OKITI) végezték el. A szubdurális iEEG esetében először eltávolítják a koponyatetőt, majd az agy felszínére helyezik el elektródákat. Dr. Tóth Márton Európa egyik vezető epileptológiai centrumából, a franciaországi Lyonból „hozta haza” bő féléves tanulmányút után az úgynevezett sztereotaxiás EEG-t (SEEG), amely során lényegesen kevésbé drasztikus módon kerülnek a helyükre az ún. mélyelektródák, itt a koponya egy vagy két oldalára fúrt, kisebb, mint egy milliméteres lyukakon vezetik be őket azagyba. 

A SEEG jóval kevesebb szövődménnyel jár, kevésbé fájdalmas és sokkal gyorsabban gyógyul, ám óriási szakértelmet és pontosságot kíván. A technikában jártas neurológus hosszú munkával tervezi meg az elektródák pozícióját, majd több órás műtét következik, amely során a felkészült idegsebész elhelyezi az elektródákat. A sikerhez nélkülözhetetlen az idegsebész és a neurológus közötti mély bizalmi kapcsolat. Mint Dr. Tóth Márton fogalmaz, a jó munkakapcsolaton felül baráti viszony is kell ahhoz, hogy az összetett és nagyon érzékeny beavatkozás zökkenőmentesen történjen. 

„A műtéti eljárás alapja nem bonyolult, ahhoz lehet hasonlítani, amikor az agyból egy tű segítségével szövetmintát veszünk. A kihívást elsősorban azt jelenti, hogy sok ponton kell kapcsolatba lépnünk az aggyal, és folyamatosan biztosítanunk kell, hogy ne sértsünk meg kritikus fontosságú területeket, például agyi ereket. Mindez intenzív és hosszú koncentrációt igényel, hiszen egy ilyen műtét hat-hét óra” – mondja az első pécsi SEEG műtétet elvégző Dr. Horváth Zsolt. 

Utazás az agyunkban

Az emberi tényezőn felül a technológia is nagyon fontos. Az agyon, illetve az idegrendszeren belül való tájékozódáshoz az idegsebészek úgynevezett neuronavigációs rendszereket alkalmaznak, amelyek, mint az Dr. Büki András, a PTE Idegsebészeti Klinikájának igazgatója magyarázza, épp úgy működnek, mint az autónk navigációs rendszere, melynek használata során A pontból B-be jutunk el, „csak” az úthálózat itt az agyunk. 

Az agy „domborzati és víztérképét” nagy felbontású MR felvételek révén készítik el. A beavatkozás során az orvoscsapat ez alapján tudja, hogy melyik területen „járnak”, és így képesek elkerülni a kritikus fontosságú agyszövet megsértését. Akadnak persze nehézségek is. A nagyobbrészt statikus közúthálózattal szemben az agy újratervezi magát a beavatkozás – például egy daganat eltávolítása – során, és a térkép így szétesik. Mindezt a műtét során kell korrigálni.

A mélyelektródák behelyezése óriási precizitást kíván, szó szerint tizedmilliméterek döntenek, ám mint Büki András fogalmaz, mindez a munka velejárója. A SEEG eljárások során használt neuronavigációs rendszert egy mintegy 300 millió forintos GINOP pályázat révén sikerült beszerezni - az egész közép-kelet európai régió egyik legfejlettebb rendszeréről van szó. 

Az első sikeres műtétet egy olyan fiatal betegen hajtották végre, akinél a különböző képalkotó vizsgálatok eltérő eredményre jutottak a góc elhelyezkedését illetően. Ahogy azt Dr. Tóth Márton hangsúlyozza, ebben az esetben egyáltalán nem volt túlzás a sorsfordító kifejezés használata, hiszen a húszas éveiben járó, folyamatos éjszakai rohamoktól szenvedő női beteg a beavatkozás sikerétől tette függővé a gyerekvállalást. 

Miután a hagyományos koponya EEG, MRI és PET vizsgálatok egymástól eltérő eredményre jutottak, csak a mélyelektródás vizsgálat adhatott választ arra a kérdésre, hogy pontosan hol található a rohamokért felelős góc. A francia orvosok szakmai támogatásával végrehajtott beavatkozás révén az agy új dimenziói tárultak fel. „Tűpontosan lehetett látni, ahogy a roham elindul, majd agyterületről agyterületre terjed. Ezáltal pontosan meg tudtuk állapítani, hogy hol és mekkora területet kell eltávolítani.” A mélyelektródás vizsgálat nyomán végrehajtott műtét után a beteg mai napig rohammentes.

Egy valódi innováció

A cél most a SEEG műtétek és vizsgálatok fenntarthatóvá tétele és magyarországi bevezetése. Az első beavatkozás mintegy nyolcmillió forintos költségét a PTE kancelláriája állta. Már folynak a további műtétek előkészületei is, ezekhez viszont elengedhetetlen a megfelelő finanszírozás megteremtése, és ennek érdekében a PTE Egészségügyi Technológiaértékelő Központja részletes költséghatékonysági elemzést végzett. „Egy újfajta beavatkozás finanszírozási kérelménél bizonyítani kell, hogy az nem túlzottan magas költség mellett jelentős életminőség javulást és élethosszabbodást hoz a betegek számára. A meglévő adatok elemzéséből az derült ki, hogy a SEEG révén az epilepsziás betegek várható élettartama jelentősen, 6-7 évvel lesz hosszabb, és az életminőségük is markánsan javul, mégpedig viszonylag alacsony költségek mellett. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy mintegy másfél millió forint ráfordításával tudunk a beteg számára biztosítani egy teljes minőségű életévet, ami messze a törvények által előírt 9 milliós költséghatár alatt van” – avat be az egészségügyi matekba Dr. Zemplényi Antal, az Egészségügyi Technológiaértékelő Központ vezetője. 

A pécsi számítást az országos szakmai szervezetek is megerősítették, és a finanszírozási kérelem a minisztériumi döntésre vár. Kedvező elbírálás esetén a két magyarországi centrumban évente összesen 48 beavatkozást lehet majd elvégezni. „Egy igazi innováció társadalmi hasznot hajt, ebből a szempontból pedig modellértékű lehet a SEEG magyarországi bevezetése” – fogalmaz a műszaki feltételeket biztosító GINOP pályázat szakmai vezetője, Dr. Dóczi Tamás akadémikus, a Nemzeti Agykutatási Program Klinikai Kutatási Pillérének vezetője. „Mindebből természetesen nem lesz Nobel-díj, ám több ezer eddig kezelhetetlen betegen tudunk segíteni, és ez valódi orvosi innováció.” 

Stemler Miklós írása